Az elmúlt egy hétben megint elég sok minden történt, ez miatt hanyagoltam el kicsit a naplóírást is. Országos és helyi szinten is kezdenek felpörögni az események. Mindenkin egyre inkább érződik a feszültség a választások közeledtével, egyben a tennivalók is soha nem látott ütemben szaporodnak. Ezért ülök most, vasárnap délután is itt a gép előtt.
Ezen a héten kedden és pénteken is Budapesten voltam, kedden a környezetvédelmi kabinet ülésezett, pénteken pedig egy zárt körű megbeszélésen vettem részt Jobbikos vezetőkkel. Néha elgondolkozom azon, hogy egy kívülállóban ez az óramű szintű precizitás és rendkívül hatékony munkavégzés milyen gondolatokat ébreszt , nem ezért gondolják-e tévesen sokan rólunk, hogy valami háttér erő állhat mögöttünk? Számomra, aki idestova hat és fél éve benne vagyok, teljesen természetes, hogy ma már több ezer ember dolgozik országszerte önkéntesen időt, energiát és pénzt nem kímélve, hogy ügyünket sikerre vigye. A sok kicsi összeadódásával azonban valami olyasmi jön létre, ami egyáltalán nem azonos a rááldozott idő, energia és pénz számtani összegével, sokkal inkább hatványozódás figyelhető meg.
Ez a sok hazáját szerető magyar ember pedig a legkvésbé sem rendszertelenül, össze-vissza szorgoskodik, hanem mint egy jól működő gépezetben, mindenkinek megvan a saját feladata, funkciója. Ennek köszönhető, hogy a szemünk előtt hónapok alatt egy országos, erős középpárt vált a Jobbikból, és a növekedés nemhogy leállt volna, ugyanabban az ütemben folyik tovább. A mennyiségiből azonban kezd egyre inkább minőségi változásba áthelyeződni a súlypont. Ezt magam is naponta tapasztalom, de sokszor még így is meglepődöm, ha egy-egy üres percemben összehasonlítom a jelenlegi pártot az öt évvel ezelőtti Jobbikkal, micsoda fejlődésen mentünk keresztül. A legcsodálatosabb az, hogy ez a fejlődés nem ment az eredeti eszme- és célrendszer rovására,inkább megerősített bennünket annak szükségességét és kivitelezhetőségét illetően.
Folyik a Vona-kormány miniszterjelöltjeinek bemutatása. Tegnapelőtt Volner János rendészeti miniszter jelöltet mutatta be Vona Gábor. János egy nagyszerű ember, és jó szakember egyben, tehát keresve sem lehetett volna alkalmasabb személyt találni a posztra. Természetesen számomra most az egyik leghangsúlyosabb kérdés a leendő környezetvédelmi és vízügyi miniszter személye, akinek irányításával fogjuk programunkat végrehajtani kormányzati pozícióba kerülve. Minden eddiginél jobban szomjazza a tárca a szakértő vezetőt, hiszen húsz éve nem volt ilyen, mindössze talán néhány hónapig.
Ami a helyi ügyeket illeti, a Barikád hetilapban megjelent egy írásom a Balaton kiárusításával kapcsolatban, ami talán az egyik legsúlyosabb kérdés jelenleg a magyar tenger partján. Gyakorlatilag "nagykoalícióban" játszák idegen kézre a vízparti ingatlanokat a helyi Fideszes és Mszp-s politikusok a Balaton fejlesztése címszó alatt. Nekem fejlesztés helyett inkább elvesztés ugrik be. Ezzel a témával még sokat foglalkozunk a következő időkben, mert a tóparton élő magyar emberek jövőjét alapvetően határozza meg, sikerül-e visszaszereznünk tavunkat, melyet maholnap teljesen elzárnak előlünk.
Pénteken este Alsóörsön tartottam lakossági fórumot, meglehetősen fáradt voltam, ami kicsit rá is nyomta kezdetben a bélyegét, de aztán egy érdekes és tanulságos beszélgetős fórum lett belőle. 28 nap van még a választások első fordulójáig, ennyi időm van, hogy minden településre eljussak, ahol eddig nem jártam. Ráadásul a Fidesz-Mszp páros is most kezdi kampányát, így a legkeményebb négy hét elé nézünk azt hiszem.
a kampányidőszak egyik legnagyobb szabású rendezvényét tartjuk a megyében március 20-án, Vona Gábor tart fórumot a Veszprém Arénában. Méltó helyszín egy kormányzásrsa készülő párt vezetőjének. De rengeteg munka a szervezés, és azt szeretnénk, ha mind a kétezer ülőhely megtelne jövő szombaton. Úgy legyen.
